Elérhetőség

Re-Crea1997

Mézeskalács utca 18.
Fót-Fótliget
2151

+36 70 378 5045

A képzés területén, az utóbbi 30 évben, egy igen sokrétű, érdekes, valamint innovatív mozgalom látszik elterjedni, főleg Nagy-Britanniában, Írországban, Észak-Amerikában, valamint Óceániában. Szerény kezdetei óta, a gazdagokra, szélsőségesekre, valamint a földrajzilag elszigetelt népcsoportokra jellemző „iskolamentes életforma”, számos országban az oktatás egyik elismert alternatívájává nőtte ki magát.

Manapság, szinte mindenki ismer olyat, akinek a gyerekei, jelen pillanatban éppen nem járnak iskolába, vagy az elmúlt években otthon folytatták tanulmányaikat. A különféle könyvek, folyóiratok, weboldalak, internetcsoportok, érdekszövetségek, informális egyéb lehetőségek, valamint tananyagok, manapság már mindenki számára könnyedén hozzáférhetők. A műfaj korai úttörői által, egyértelműen érzékelt izoláció mára már nincs jelen, ezzel szemben, egy gyorsan növekvő és virágzó társadalomban élhetünk. Az iskolamentes élet hétköznapi gyakorlatával kapcsolatban, ugyan még számos tisztázandó kérdés áll fenn, a legújabb kutatási eredmények, mindazonáltal, mára már bebizonyították, hogy számos dolgot vagyunk képesek tanulni, különös tekintettel az individuális tanulásra, valamint a rugalmas tanulási formákra.

Valójában, mennyi iskolát nem látogató gyerekkel állunk szemben? Nagy-Britanniában, a becslések, ezen gyerekek számát 10000 és 150000 közé, vagy még magasabbra teszik. Tudományos igénnyel megállapított bázis a fenti számok tekintetében, mindazonáltal nem áll a rendelkezésünkre. Amit azonban, valamelyes biztonsággal kijelenthetünk, az, hogy azon gyerekek száma, akik tanulmányaikat otthoni körülmények között végzik, növekvőben van. „Home Education Advisory Service (HEAS)” ill. „Education Othervise (EO)” Az iskolát nem látogató gyerekek családjait tömörítő brit nemzeti szervezetek, mindkét részről a létszám növekedéséről, valamint a szülők oldaláról megfigyelhető fokozódó érdeklődésről számolnak be.

A kérdés az, hogy ahelyett, hogy ezek a szülők, a hagyományos iskola mellett döntenének, miért választják gyerekeik részére ezt a képzési formát. Amíg egyes családok esetében, az iskolamentes képzés melletti döntés már az előtt megszületik, hogy a gyerek elérné a megfelelő kort, addig, mások bizonyos iskolai konfliktusok hatására döntenek a fenti életforma mellett. Azon szülők, akik gyerekeiket kezdettől fogva családi keretek között kívánják képzésben részesíteni, többnyire jól informált emberek, akik még az előtt, hogy gyerekük elérné az iskolás kort, sokat olvastak és gondolkoztak a fenti témával kapcsolatban. Fenti emberek, többnyire arra a megállapításra jutottak, hogy gyerekeik, otthon is sokat tanulnak, ami végül, azon döntés meghozatalához vezetett, hogy a továbbiakban sem szeretnének ettől eltérni. Adott esetben pedig, talán, azon érzésük is meg van, hogy gyerekük még nem elég érett az iskolára, amiért is néhány évig még hasonló életformát szeretnének biztosítani a számára. Egyes iskolát nem látogatott gyerekes családok, ezen felül azon a véleményen vannak, hogy az iskola által képviselt, különféle erkölcsi értékekkel, többnyire vallási okokból nem képesek azonosulni. Ezzel szemben, olyan liberális felfogású szülőkről is tudunk, akik azt vallják, hogy az oktatásnak, valamint a kényszernek, semmilyen köze sem lehet egymáshoz, ill. hogy a képzésükkel kapcsolatos ellenőrzés lehetőségét, gyerekeiknek saját kezükben kell tartaniuk. Ismét, mások, a különféle iskolák által képviselt színvonallal kapcsolatos aggodalmaiknak adnak hangot. Egyesek nem engedhetik meg maguknak, hogy magániskolákba járassák gyerekeiket, másoknak, ezzel szemben, nem sikerül bejutniuk ugyanezen intézményekbe. Ezek, azon leggyakoribb okok, mely az esetek többségében, ahhoz vezetnek, hogy a szülők egyre nagyobb számban, saját maguk által biztosított képzési formákat választanak gyerekeik számára. Ezen felül, egyéb okok is ismeretesek.

Gyerekeiket a szülők, hanyatt-homlok veszik ki az iskolából. Esetenként előfordul, hogy az iskolában eltöltött hosszú, sanyarú évek után, egy hirtelen krízishelyzet áll be, ami, alkalmat biztosít arra, hogy a szülők végül, gyorsan döntsenek. Ilyen esetekben, természetesen, le kell mondaniuk arról, hogy megfelelően felkészüljenek az előttük álló feladatra, vagyis, az iskolamentes életre. A gyereknek az iskolából történő kivételének, a szülők által leggyakrabban megadott okaként, az erőszakot kell megemlítenünk. Fenti esetek kapcsán, a gyerek legtöbbször áldozat, egyes, viszonylag ritka esetekben azonban, maga az elkövető is lehet. Alkalmanként, a gyerekek öngyilkosságról beszéltek, mások meg is kísérelték. Iskolai környezetében, néhány gyerek rendkívül boldogtalannak érzi magát, ami végül, iskolafóbia, valamint, különféle egyéb egészségügyi problémák formájában manifesztálódik. A konvencionális oktatási rendszer keretein belül, néhány gyerek esetében handycap helyzetek kialakulásával is számolnunk kell,  ami végül, szintén akut problémák fellépését vonhatja maga után.

Az iskolából való kijelentkezés más esetekben, ezzel szemben, egy olyan tanulási probléma megoldásának az eszköze lehet, melynek tekintetében, a gyerek kudarcot vallott. Míg egyesek, nem képesek tartani a közösséggel a lépést, úgy, mások már régen a többiek előtt járnak, ami azért is kellemetlen a számukra, mivel úgy érzik, hogy ennek okán, a továbbiakban, nem megfelelő kihívásokkal kerülnek szembe. Néhány, bár nem túl sok gyerek, saját maga hall az iskolamentes élet lehetőségéről és kéri meg a szüleit arra, hogy fenti életformát kipróbálhassa.

Függetlenül attól, hogy az iskolát nem látogató gyerekes családok, végül, milyen okból döntöttek az iskolamentes életforma mellett, elmondhatjuk, hogy a világ minden területén, éveken át tettek tanúbizonyságot arról, hogy fenti rendszer az oktatás hivatalos formája mellett, életképes alternatívát jelent. A legtöbb ember, oly annyira hozzá van szokva az iskolához, hogy legalábbis jó szándékú intézménynek gondolja, és soha nem jutna eszébe feltételezni, hogy a fenti rendszer alkalmas lehet arra, hogy gyerekeinket jogaikban korlátozza. Mihelyt azonban, megjártuk az iskolamentes élet eltérő világát, azonnal más megvilágításban fogjuk látni a dolgokat. A magunk részéről, nem az iskola ellen beszélünk, az iskolamentes élettel kapcsolatos tapasztalataink, mindazonáltal alkalmasnak bizonyultak arra, hogy iskolarendszerünk néhány gyenge pontjára eredményesen hívják fel a figyelmet. Fenti elégtelenségek okai nem egyes személyekben keresendők, továbbá olyan alapvető kérdésekről van szó, melyeket többnyire gondolkodás és kérdezés nélkül akceptálunk. Vegyük egy kissé közelebbről szemügyre, hogy voltaképpen miről is van szó! Vegyünk egy olyan tipikus iskolai órát, mellyel minden nap találkozhatunk. A tanár feltesz egy kérdést, azok a gyerekek pedig, akik úgy gondolják, hogy tudják a helyes választ, jelentkeznek. A tanár meghallgatja a helyes választ és áttér a következő kérdésre. Amennyiben, a válasz helytelen volt, egy másik jelentkezőt szólít fel. Osztálytermeinkben, a fenti eljárás mindennapos bevett gyakorlat. Felmerül azonban a kérdés, hogy mi történik azon többi gyerekkel, aki szintén jelentkezett. Ha szintén tudták a helyes választ, de nem szólították fel őket, személyes pozitív visszajelzésről, esetükben nyilvánvalóan nem beszélhetünk. Amennyiben a vélelmezett válasz helytelen volt, úgy nem nyílt alkalom a számukra arra, hogy a tanártól megkérdezhessék, hogy mi is a helyes válasz. Azok pedig, akik egyáltalában nem jelentkeztek, a teljes folyamatból kimaradnak. Az iskolát megelőző időszakban, minden gyerek tehet föl kérdéseket a másiknak, mihelyt elkezdik látogatni az iskolát, fenti természetes és alapvető tanulási eszközről, a továbbiakban le kell mondaniuk. Ami tehát az iskolát megelőzően még jogukban állt, ezen időszakban már nem szerepel a felkínált eszköztárban, a kérdések feltételének a lehetősége pedig, minden egyes iskolaévvel csökken, annál is inkább, mivel az egy tanárra jutó tanulók száma, ennek következtében folyamatosan növekedne.

Lássunk egy következő példát!

A tanár, felad az osztálynak egy bizonyos gyakorlatot. A gyerekek ugyan kérhetnek segítséget, a tanár azonban mindegyiküknek csak kevés időt képes szentelni. Ha a tanárnak semmi más tennivalója nem volna, kb. 9 perc állna a rendelkezésére ahhoz, hogy minden egyes gyerekkel külön-külön foglalkozzék. Más szavakkal: annak ellenére, hogy a gyereknek tulajdonképpen, egy felnőttől kellene tanulnia, valójában egyedül, vagy hasonló társaitól kénytelen beszerezni az ismereteit. Valódi interakcióra tehát, nincs lehetőség.

Az iskolázatlan gyerekes családok esetében, a hagyományos iskolát látogató gyerekekkel szemben, ebben az értelemben számos jelentős előnyről beszélhetünk. Azon egyéni foglalkozások, valamint rugalmasság révén, mely az otthoni oktatás szerves részét képezik, a gyerekek minden esetben, eredményesen lesznek képesek bővíteni az ismereteiket. Könnyen beláthatjuk, hogy fenti előnyöket egy osztályteremben praktizáló tanár, nem képes biztosítani a gyerekek részére. Az iskolázatlan gyerekek szülei pedig, ennek értelmében, gyakran azon megállapításra jutnak, hogy fenti eljárás révén, az esetlegesen hiányzó képességeknek, gyakran több mint a kiegyenlítésére kerülhet sor. Fenti megállapítás, természetesen nem a tanárok munkájának kritizálását jelenti. Annál is inkább így van ez, mivel a tanároknak minden esetben el kell sajátítani azon valódi kihívást jelentő képességet, hogy egyszerre 30, többnyire egymástól eltérő adottságokkal rendelkező gyerek teljesítményét kellő mértékben összhangba hozzák. Az osztály tagjai egymástól minden esetben feltételezhetőleg eltérő motivációs bázissal rendelkeznek, továbbá, tanulási tempójuk is különbözik a többiekétől, a tanárnak viszont, mindegyik jelenlévővel egyazon időben kell foglalkoznia.

A gyerekeink tanulásával kapcsolatos összes felelősség magunkra vétele egyesek számára első ránézésre talán nem tűnik megoldható feladatnak, a legtöbb szülő azonban, amennyiben már egyszer beletanult, az iskolamentes életet, mindazonáltal igen gazdagnak és eredményesnek ítéli meg. Széleskörű tapasztalatainkra támaszkodva nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy függetlenül attól, hogy az érintettek, a fenti eljárást hosszabb, avagy rövidebb időn át alkalmazták, egyetlen olyan szülőt sem ismerünk, aki megbánta volna, hogy végül, az iskolamentes életmód mellett tette le a garast.

© Alan Thomas

Németből fordítás: Vass Péter

A szerző üdvözletével.

Kivonat: "Educating your child at home" von Alan Thomas.

Copyright © 2020 Re-Crea Tanodák. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU Általános Nyilvános Licenc alatt kiadott szabad szoftver
Fordította a Joomla! Magyarország